Vénusz
Éjszaka bársonyos érintése
takar be engem,
Csillagok fénye ringat
álomba.
Fázom...
Nem vagy mellettem,
Szíved lobogó gyöngye nem
melegít föl engem.
Hol vagy életem Vénusza?
Lelkem lángja csak terád vár.
Tűzes kemencében izzik
testem...és én fázom!
Vénusz, jó éjszakát.
Hideg köpenyét az éjszaka
teríti rám.
Sötét vágyait fülembe
suttogják ledér leányai,
De nekem csak a te tüzes
szavaid hoznak megnyugvást.
Napkeltekor tovatűnnek az
álmok,
Végetért a hideg láz.
A gondolataim tisztulnak és
nem marad más csak a hideg ágy.
Vénusz, jó éjszakát...
Treb-Ron
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése