Szemben
állok mindig párhuzamosan a Nappal.
Eldöntetlen, hogy merre tolódik a fényhatár.
Becsapom magam, mert úgy teszek, mintha érdekelne,
Hogy bent most éppen melyik napszakon kattan a zár.
Eldöntetlen, hogy merre tolódik a fényhatár.
Becsapom magam, mert úgy teszek, mintha érdekelne,
Hogy bent most éppen melyik napszakon kattan a zár.
A
kifordított álmok halomban ott hevernek
fehér térképén a hamisítatlan valóságnak.
A boldogságra valamikor immúnis lettem,
És halmozott csendjeim többször durván velőn ráznak.
fehér térképén a hamisítatlan valóságnak.
A boldogságra valamikor immúnis lettem,
És halmozott csendjeim többször durván velőn ráznak.
Elindulok
, végtelenbe falaz a távolság,
Le vannak földelve nyomomban megérzéseim.
Fölöttem észrevétlenül kiingott a zenit,
Sosincs-delek és -éjfélek közt tart az önvonszolás.
Le vannak földelve nyomomban megérzéseim.
Fölöttem észrevétlenül kiingott a zenit,
Sosincs-delek és -éjfélek közt tart az önvonszolás.
Fölkelve
lenyugszik, lenyugodva kel föl messze
tőlem a Napom. Talán odaérek majd egyszer,
Ahol a jövőre tájolva építhetem sorsom,
De a korábbit előbb emléktelenségére bontom.
tőlem a Napom. Talán odaérek majd egyszer,
Ahol a jövőre tájolva építhetem sorsom,
De a korábbit előbb emléktelenségére bontom.
Kedves Zsolt
VálaszTörlésNo, ez a versed nagyon megfogott. Van pár olyan dolog ami közhelyre mutogatna de túl csekély ahhoz hogy a vers hangulatán vagy minőségén rontson.
Nem piszkálni akarlak, csak pár olyan dolgot kiemelni ami segíthetne a jövőben. Ezt csak azért mondom mert nekem is sokat segített Kinde régebben és jó irányba igazított. Ha most nem fogadtam volna meg aranytanácsait, valószínű hogy már rég nem írnék lírát. Igazad volt az eszmecserében, hogy a líra szubjektív* - ha nem az lenne akkor mindenki klisé szerű egyértelmű alkotásokat írna.
Az a lényege ennek az online műhelynek, hogy egymás műveit boncolgassuk, bravúrozzuk vagy kritizáljuk. Igazán jó társaság, baráti körök alakultak és halálos ellenségek is:P De ha nem lenne ellenzék és mindenkinek „szép”, „csodás” hozzászólásai lennének akkor nem tudnánk mint közösség és egyén fejlődni. Ebből a dologból mindkét fél tanulhat. Az alkotó megfogadhatja az építő jellegű kritikát vagy csak azokkal érthet egyet melyek persze számára is plusz pontot jelentenek. Vannak viszont olyan versek melyeket át lehet és néha át is kell írni , és vannak azok a istentől ihletett versek melyek valamilyen okból kifolyóan tökéletesek.
Továbbá szeretném én is kicsi elemezgetni a versed, remélem nincs harag. Ha zavar szólj és nem csinálom többé :P
Nagyon jó a cím, egy új életnézetet vagy életképnek a sejtelmes, metaforikus megfogalmazása.
1.Versszak
Jó a kezdés. Itt a statikus jelen, hatásos szavakkal, egy különös hangulatot festenek a versben. Tiszták a képek, valahogy érthető hogy milyen irányba indul a Nap de a belső világban teljesen iránytalan. Ha jól értelmezem a Nap lenne saját belső világod szimbóluma. Ugyanakkor egy érdektelenség, egy legyintés is észlelhető az utolsó két sorban.
És ha az első versszak statikus itt már beindulnak a mozgékony képek „ hevernek, ráznak” Na ez a versszak egyszerűen nagyszerű, főként az első és utolsó sorban található szavak (nagyon tetszett :)
Csak egy tipp, óvakodj a ragrímektől, tudom hogy itt nem használod gyakran és nem annyira észlelhető.
Tehát „Elindulok, végtelenbe falaz a távolság” és akár az előző versszakban itt is folytatódik az a mechanika. De itt már a mozgás statikus kontrasztja a helyhez kötéssel, valamit a érzések felhalmozódnak akár egy burok majd a következő strófában szabadon lebegnek az előző feszült érzésekkel ellentétben. Ismét a Nap, a felszabadulás és lelki üdvösség jelképe, a fényben megpihent aggodalom megválása, és az előző reménytelenség mely megnyugvássá változott.
Az utolsó versszak remek, egy apróság ami kissé ront rajta az az első sorban lenne, ugyanis kétszer mondod el ugyanazt „Fölkelve lenyugszik, lenyugodva kel föl” Itt megpróbálnék, persze ha én lennék az egyik helyet valami mást rakni. Az ismétlés jó ha egy bizonyos hatást szeretnél kihozni a versből, vagy ha valamit alá akarsz húzni illetve hangsúlyozni. Ady sok ismétlést használt. Na jó nálad nem is ismétlés mert nem használod kétszer ugyanazt a szót. pl.
Fölkel majd lenyugszik,
lenyugszik és fölkel. -- itt a nap körforgását akartam hangsúlyozni.
A többi számomra tökéletes és a zárás egészen jó. Összességében ez egy remek vers kedves alkotótárs és érdemes lenne picit foglalkozni vele. Persze csak úgy hogy ne változzon a hangulata és szerkezete.
Remélem valamelyest tudtam segíteni és remélem nem bántottalak meg szavaimmal. Én is szoktam bakikat elkövetni, és legtöbbször egy építő jellegű negatív kritikából többet tudok tanulni mint egy pár elismerő, tetszéssorozatot kifejező véleményből. Köszi a lehetőséget és írjál barátom mert tehetséged az van :D
Baráti üdvözlet
Gotha Róbert Milán