Térden
Most
térdre borulva, meredt tekintettel nézi Szemünket a haldokló fény.
Remegő,
öreg emberek keresik könnyükben a régmúlt romjait.
Most
csend van....Ijesztő, hideg csend.
A
beletörődés fagyos lehelletétől, elvakult a világ.
Egykor
óriások, angyalok, mesebeli manók küzdötték elképzelt csatáikat itt.
Aranypoharát,
megannyi tündér emelte magasba,
Megkínálva
az emberek szomjas ajkait.
Most
csend van...Hallgatnak a múzsák.
Nyakkendőbe
bújt, szürke démonok bronz csengőket osztanak nekünk.
Megveszik
gyermekkori álmaink...
S
mi csendben lengetjük temetésünk napján, ellopott életünk csengőit.
Térdre
borul a meggyötört nemzedék...
DE
ELÉG...
Kiált
egy remegő lelkű vén.
Megtört
kezei az égre néznek...
Elég...Ide
élni jöttem én.
"Most csend van...Hallgatnak a múzsák." Gratulalnom kell, ez a sor kulonosen megfogott...
VálaszTörlésOszkar
Értem amit akarsz mondani, és igen meglepett, hogy könnyedén bánsz a szavakkal :)
VálaszTörlésEgész jó lett. Csupán 1 észrevétel...a pontocska után azt hiszem hogy nem kell nagybetű. Ezen kívül semmi ellenvetésem nincs. Tetszett :D