Az utolsó öltöny
(esti monológ ön-magammal)
Neal Donald Walsh gondolataiból
Ember vagyok
bűnös létező lélek,
Öltönyöm börtönétől
megszabadulhatnék. Még nem élek
úgy istenigazán, hét nap, hét külömb realitás.
Egek, tengerek, hegyek, folyók, mezők, erdők, sivatagok,
mind egy egérkattanás távolságára megtalálható
tájak saját hobbimasinámba.
Kidobom az ablakon,
száz darabra tört
életfoszlányaim
zuhannak le,
földet
érnek.
*
Ki kell jutnom ebből az épületből, ebből a ruhadarabból,
ebből a monoton városból, saját bőrömből,
hogy újraszülessek te benned, igen
te benned te özvegy anyaföld.
Technológ-Analóg-Monológ
Hitech fejlődésében elveszett
robot tömeg, ár-folyamban haladó
millió élőhalott. Tömegmanipulációval
telt reklámcafatok öltöztetik minden álmod,
minden vágyad megteremti: A média made ya!
Pedig nincs is ilyen szó, hacsak nem fejbe vert
szegfű szegeket szedek ki koponyámból,
és ma reggel megint elkéstem.
**
Pedig éltem....
legalábbis egyszer...és biztos vagyok benne
hogy te is éltél valamikor csak elfelejtetted hogy
kell. Vegyél hát egy mély lélegzetet, ereszd ki, most
képzeld el hogy egy erdőben vagy, érzed ahogy a
szél végigsimítja arcod, lábaid a zsenge fű csiklandozza,
Egyedülléted te vagy, de mégsem vagy egyedül,
míg az utolsó öltöny megválik testdarabjától majd
fejest ugrasz egy medencébe. Elutazol Velencébe,
és emberekkel találkozok, fényben élsz tovább.
(ki is az aki azt mondaná hogy nem fog sikerülni?)
Talán te, te betonfalakat eléd festő tudat.
***
Vajon
„meddig érhetne az életem,
és hol kezdődik az
éjszaka?”
Fejem nógatom,
lábam lógatom egy tóban.
Kezemben egy Rilke kötet.
Igen, igen tudom mire gondolsz:
hogy a élet nem oly egyszerű,
és még anyád is mondta egykor
hogy nincs sajtból a hold...pedig
csak meg kell érinteni, ízlelni és egy jó
holddarabba beleharapni, amennyit épp
neked szántak. Különbséget tenni
a megélni (minden pillanattöredéket) és
a szorongva, feszengve megélni közt...
de ha minden nap azon gombolkozol
hogy az öltönyre rá kell varrni egy másik
gombot, egy másik mandzsettát, akkor bizony
elfelejted leölteni és mindig újabb, szebb öltönyre
vágysz. Hát persze hogy furcsának tartod mind azt amit
mondok. Konzervatív gombolkozás, agymosás, hókuszpók.
Kinek nem inge ne vegye magára, inkább ajándékozza
oda egy olyan embernek, kinek talán szüksége van rá.
De fehér legyen és tiszta.
Csak kicsit nézz át az öltönyöd szövetén,
nem más mit egy mihaszna tárgy, szövevény,
s azon nap, mikor eltűnik az utolsó öltöny,
felismered önmagad, nem vagy már ruhadarab.
Szia!
VálaszTörlésEz egy komolyabb műremek. Kissé mintha hullámozna benne a hétköznapi egyszerüség és a művészi kiforrottság. Bennem él egy kis képzavar, jómagam (és ezzel szerintem a többség így van) bár a verssel tudok azonosulni, a hétköznapi siralomvölgyben legfeljebb inget viselek, és nem öltönyt, de ez a mű szempontjából nem lényeges.
A második csillag utáni sorok fogtak meg a legjobban. Azt hiszem, hogy vagyunk néhányan, akik csalódtunk a felnőttség szabadságának/kiszolgáltatottságának valóságában.
Ha nem haragszol, lenne egy apró észrevételem is:
elfelejted leölteni és mindig újabb, szebb öltönyre
vágyol. - a vágyol helyett szerintem a vágysz jobban hangzik. Főleg, hogy vágyol szó még ragozott formában sem szerepel az irodalmi nyelvben. Ez amolyan tájszólás. Szerintem most nem indokolt ezzel a típusú nyelvezettel élni.
Van a versben egy fanyar remény, az adott helyzetből való elvágyódás képében. Tetszik az is, hogy felszólalsz a továbblépést méltóságteljessége melett:
inkább ajándékozza
oda egy olyan embernek, kinek talán szüksége van rá.
De fehér legyen és tiszta.
Valahogy összeálltak benned a gondolatok. Olvasás közben azt vettem észre, mintha minden felmerülő kérdésre kitérnél. Részletesnek véltem a művet. A költészethez nem árt tiszta fejjel viszonyulni, hogy rá tudjon az ember fókuszálni. Már korábban is olvastam, de akkor nem jött át ilyen tisztán mint most.
Szeintem jó, hogy prózaibb hangvételű, könnyebb megérteni.
Sokat lehetne róla beszélni, elemezgetni, de most bocsáss meg, az energiáim sajnos lemerültek. Minden esetre gondolatébresztő.
Kössz, hogy leírtad, és formába öntötted ezeket a gondolatokat.
Csak így tovább!
Üdv!
Lehel
Hali, először is nagyon köszönöm az alapos de ugyanakkor bíztató választ. Most látom hogy a vágyol szó tényleg kilóg a sorból :P és hát mivel nincs megalapozva többi e -féle szóval vala, nyugodtan megváltoztathatom a szó köznapi/irodalmi használatára. Igen manapság prózaverseket ír a kezem, nem is tudom hogy miért. Lehet hoz ez lenne a prózához vezető út, de kitudja. Valaki azt mondta nekem hogy a prózához be kell nőjön a fejem lágya. Nos ez a tájszólás igen érdekes hiszen mindenhol kicsit másképp beszélnek de ez az észrevételed most jogos és megkérlek hogy cseréld ki a „vágysz”-ra :)
TörlésIgen ez így van ha egy verset az ember egy szuszra meg tudja írni akkor maga az Istenáldás vagy ihlet ahogy mások szólítani szokták és azon tényleg nem kell semmit változtatni, és akkor vannak ezek a prózaversek amivel tényleg többet kell foglalkozni, ápolni, babusgatni hogy úgy legyen megcsinálva ahogy ép szeretnéd. Nekem régebben az volt a bajom hogy a nagyon szimbolikus, szürreális verseket nem értette a bánat sem és ezekkel talán tisztábban tudom kifejezni a mondanivalóm...na de nem csak...
természetesen még írok a féle lírát de nem csak, és pont ez a jó benne. :)
Örülök hogy tetszett és a lemerült energiákra ki kell menni a hóra egy szóra, friss levegő, na meg sok vitamin és gondolom máris jobban leszel Lehel :D
Köszi és neked is üdvösséget+hűvösséget :P
Milán
Szia! Eszközölve a kért módosítás :)
Törlés