Nimrod - Őszbe veszve

Őszbe veszve

Néha azt hittem az Ősz

egy fekete ruhában

járó különös figura

akinek sok a tennivalója

és megszámlálhatatlan

az ő titka

egyik ködbe burkolt estén

Debrecenben, mintha

az Ősz velem szembe jött volna

nem köszönt, csak rám

mosolygott, aztán,

mint a szél sietve távozott

sokáig bolyongtam ködében

míg ki

nem vergődtem belőle

azon az éjjelen belázasodtam:

félrebeszéltem, talán összeházasodtam

lázálmaimban elment a jókedvem

s igen, az Ősztől is, pedig míg meg

nem gyógyultam Ő virrasztott felettem.