2012. július 1., vasárnap

Steampunk - Simon Lehel Zoltán

Steampunk

Az acél csorda kétezer fokra
Hevítve izzik, dobog a pata.
Reszket a föld, csörtet a ménes,
Nyolcezer megvadult patkója fényes.

Porzik a talaj, nyomukban pusztulás,
Féktelen vágtájuk nem hagy, csak rombolást.
Szemükből könnyüknek szikrája kipattan,
Az erdő fenyvese fáklyaként elillan.

Csillagok viharos felhői színekben,
Rézsörény veretek áznak a napfényben.
Reccsen az acél, pattan az érc,
Kétezer fokon kalapál a művész.

Elborult elméje világból kifordult,
Munkája gyümölcse édesen eltorzult.
Olvasztott hulladék, hegesztett ócskavas
Életet, formát kap, örökre megmarad.

Simon Lehel Zoltán

4 megjegyzés:

  1. Jo kis vers ez, nekem az eleje az osmagyarokat juttatja eszembe. Ugyesen otvozted a tradiciot a modernizmussal, az eletet es dinamizmust a szilard egyszeruseggel. Mostmar csak egy olyan szobrot tudnek elkepzelni, amiben ez mindketto benne van, maskepp nem lennek vele elegedett :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszi. Amire én gondoltam, az a grandiózus folyamat, amin a művész alkotás közben átmegy. A steampunk stílusú szobrász választása nem zárja ki, hogy a többi művészeti ágban tevékenykedőkre ez ne vonatkozna. Ennek a folyamatnak a lélekre gyakorolt terhelését olyan költői túlzásokkal próbáltam meg szemléltetni, mint a kétezer fokos acél, ami fizikailag már folyékony vasat jelentene. A nyolcezer patkó szintén az alkotás erőfeszítésének monumentalitását jelenti. Sok mindent bele tudnék még magyarázni, de kellemesebb lenne sörözés mellett beszélgetni róla, mint így a gép előtt.

      A második mondatod meglepett, mert valóban volt egy ilyen elképzelésem:)

      Örülök, hogy tetszett, és ha egyszer szobrász lesz belőlem, megcsinálom azt a steampunk ősmagyar lovassereget:)


      Lehel

      Törlés
  2. NA EZ EGY REMEK VERS :D

    Ritmikus, játékos, dallamos. Magával viszi az olvasót, nekem különösen tetszett. Lenne egy két dolog amibe bele akadnék de nem teszem mert nem is olyan jelentős hiszen a vers hangulata elnyomja azt a kis valamit ami szemembe ugrik (ragrímek) ebben az esetben elfogadható mert megvan a versnek az üzenete :)
    szuperül kigondolt az utolsó sor az jó, de valahogy vártam egy csattanóra, egy olyan képre vagy gondolatra ami azt mondja hogy húúú ez nagyszerű. Viszont így is megállja a helyét a vers de ha egyszer egy szép napon előveszed és lehet eszedbe jut egy brutális utolsó sor :) Persze ez csak az én személyes véleményem ettöl függetlenűl tetszett és gratula :))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm a hozzászólást. Örülök, hogy tetszett. Valami pörgőset akartam, ami azt hiszem sikerült. A kritikától nem félek, máskor légy nyugodtan kíméletlen és szőrszálhasogató:)

      Törlés