Cigicsikkek összebújnak
Füst, homály
és a testemet átjáró mámor illata.
Átkozott, ki fintorogva húzza az orrát
s elvakítja hamis haragja.
Bódít és lelkesít egyaránt.
Szenvedéllyé vált.
És ha egyszer is hiányozna kezemből
azt kiáltanám: hazugok,
ezt miért csináltátok?
Kívánom. Meggyújtom. Majd még egyet.
Mindeközben a part túloldaláról a Nap köszön rám rettegve.
Narancssárga hangja és visító vörös arca megrémiszt.
Félek!
Azt mondja, haldoklik.
Utolsó sugaraival véresen kapaszkodik az életbe,
de mindhiába... Az est rátalált. Megölte.
Sikolya kitépi kezemből életem fegyverét,
Én utána kapkodom, még füstölög, nincs baja.
Már nem is izgat a halálba taszított Nap sikolya!
Rágyújtok, ismét és bűntudat nélkül.
Füst, homály
és a képzelet legszebb oldala.
Valóság vagy álom?
Fel nem foghatom.
Kezem zsibbad. Ajkam remeg.
Kegyetlenül szorítom füstölgő kincsemet.
Körbevesz mindegyik elfogyasztott maradványa,
Összebújtak.
Tőlem félnek.
Féljetek csak, értetek élek!
Soós Edina
mert mi megtehetjük ;)
VálaszTörlésEzt akartam hallani. B-) :D
TörlésEdina
Ezt akartam hallani. B-) :D
TörlésEdina
Van egy par sor benne, ami kifejezetten tetszik ;) Pl. Kezem zsibbad. Ajkam remeg. / Kegyetlenul szoritom fustolgo kincsemet
VálaszTörlésSose cigiztem, de atadtad az erzest. Koszonom. (most mar tudom mi var ram, ha raszokok :P) Nem csak azert koszonom, mert segit nem raszokni, hanem mert ugy irtal, hogy en olvasas kozben erzem azt, amit te, es ez nagyon jo :)
Kosz szepen, orulok, hogy tetszik! :) Az igazsag az, hogy en sem dohanyzom, igaz nehanyszor megesett mar, de nem vagyok nagy dohanyos. Csupan megprobaltam beleelni magam egy dohanyos helyzetebe, orulok, hogy sikerult neked is atadnom az erzest. ;)
TörlésEdina
Nekem tetszik hogy szókimondó, van benne ha szabad mondanom egy irodalmi portálon "cohones" :D Most sajna ennyi, de még jövök és kifejezem bővebben :P
VálaszTörlésÜdv Milán
Sajnalom, hogy csak most valaszolok. Remek!! Iszonyu kivancsi vagyok, hogy mit gondolsz igazan. :) Cohones. Erdekel, hogy miert. :D
VálaszTörlésEdina
Kedves Edina
VálaszTörlésReménykedtem abban hogy egy kemény dohányossal álok szóba (mert én az vagyok :P) Már el is képzeltem hogy milyen jókat fogunk beszélgetni, ebben az esetben írogatni a füstfélhomályban. No de nagyon helyes hogy nem szoktál rá és csak gratulációcsikkeket tudok veled megosztani hogy képes voltál egy dohányos szempontjából átadni azt a különös kis hangulatot melyet egy ilyen -féle ördögtalálmány fogyasztásakor érzünk. Nem tudom ha ismered e a Karádi Katalin „Hamvadó cigarettavég” című dalát. Ez a szám a címedről jutott eszembe. Abban a szövegben a „kis cigaretta” átveszi a fogyasztó szerepét a metafora eszközével. De hát akkor ne tereljük a füstlevegőt hiába és térjünk át a versedre :)
Először is ha valaki érdekes és nagyon szép jelzőkkel dicséri a versedet az azt jelentheti hogy okés vagy el sem olvastam vagy lehet hogy épp nagymama clickelt rá a googli keresőn a véletlenül megtalált versedre. Ezért számomra sokkal fontosabb az ha egy vélemény, kritika vagy akár ironikus megjegyzés őszinte és megmondja hogy neki mért nem jön be az a szöveg. Kezdem az elejével... rágyújtok egy cigire és szidom és szapulom majd kifújom a füstöt és áldom és imádom és mindent megtennék érte–NAGYON JÓ KEZDET kis technikai jobban mondva szemantikai döfi a második sornál: „Füst, homály /és a testemet átjáró mámor illata.” itt nem szükséges az „és” mert egy folytatólagos cselekvényt következtet amit fűbevágsz egy ponttal és megakad a gondolat.
Most akkor idézgetek :)
„Kívánom. Meggyújtom. Majd még egyet.
Mindeközben a part túloldaláról a Nap köszön rám rettegve.
Narancssárga hangja és visító vörös arca megrémiszt.”
Tehát a „Mindeközben” kicsit archaikus, enyhébb, könyedébb lenne a miközben (csakis javaslat úgy formálod és változtatod versed ahogy szíved szottya :) Belekötnék egy kis színképzavarba: Narancssárga hang és visító vörös arc hmmm, elképzelhető – értem én.... hogy a napról van szó és én is írtam hasonló absztrakt dolgokat de ez nekem nem jön be. Viszont ha megcseréled az „arc” és hang” szavakat akkor már kicsit jobban fest nem de? Akár el is magyarázhatod hogy mért gondoltad ezt így és akkor megdumáljuk és békén hagyom e versnyalábot.
„Utolsó sugaraival véresen kapaszkodik az életbe „ szuper kép még jobb kivitelezéssel „Az est rátalált. Megölte.” - ez igen, nagyon tetszett a gondolat.
„Sikolya kitépi kezemből életem fegyverét,
Én utána kapkodom, még füstölög, nincs baja.
Már nem is izgat a halálba taszított Nap sikolya!”
Látom nagyon szeretsz sikítani :P „Sikoly” szó kétszer jelenik (javaslat az utolsó sikolyra gondolj ki egy másik szót) semmi baj az ismétlésekkel ha rendesen használod őket őkendőket.
Ez az ismétlésed pl. „Füst, homály” mely a vers elején és végén jelenik meg helyrevaló és találós (majdnem ciklikus befejezés) és ami nekem aranyat ér egy lírában az a csattanó. Ez jól megoldottad : „Körbevesz mindegyik elfogyasztott maradványa,
Összebújtak.
Tőlem félnek.
Féljetek csak, értetek élek!”
Hogy összegezzem gondolataim: élvezetes szabadverselés azért mondom ezt mert nincs összetett formája és nincs benne ritmus, pont ezért modern és szabadságot adsz a szavaknak a lélegzéshez.
A rímeken még csiszolni kell de menni fog az, tehát hajrá mármint nem a dohányzáshoz hanem a versírásra gondoltam:P Bátran küldjél még verset mert van benned lélek, és hogy válaszoljak kérdésedre a „cohones” most a lélek/ bátorság kombó értelmét veszi föl.
Szép estét neked
S még rakjál föl
ilyeneket.
Üdv Milán
Kedves Milán!
VálaszTörlésHogyne ismerném a "Hamvadó cigarettavég" című dalt...márcsak Karádi Katalin miatt ismerni KELL. :D A túlzásba vitt szép jelzőkkel kapcsoltaban egyetértek...túl sablonosak s nem fejeznek ki semmit. Emiatt örvendek, hogy te másképp értékeled (sőt legalább értékeled) a versem. :) A "mindeközben" tényleg archaikusan hangzik, de tudni kell rólam, hogy meglepően szeretem az archaikus szavakat, sőt a romantika korabelieket is. Olykor a hétköznapi beszédben is használom őket...én sem értem, mi okból. De talán nem is kell okot keresni rá. Egyszerűen. :P A színképzavarnak viszont oka van s szinesztéziának hívom őt. :) Ha Tóth Árpádnak sikerült, gondoltam, megpróbálom én is. Emiatt narancssárga a hang s visító vörös az arc. De kiváncsi lennék, ha elkezdenénk beszélni róla, milyen ötletek születnének. :D Sikoly...hmmm....ráhibáztál! Szeretek magyarázat nélkül sikítani. Persze lakatlan helyen s csak úgy játékból, ahogy mondják. :)) De igazad van...találnunk kell egy másik szót a második "sikolyra". :) Szabadvers igen. Mert spontán. A pillanat szülötte. "Szabadságot adsz a szavaknak a lélegzéshez"...s lemondanék a világ kincséről is. :)
A hangulat s a vers kedvéért gyártunk majd füstfélhomályt! :)
Szép hetet! Vidámság!
Edina
Na szóval itt a hétvége, itt van újra s most egy kis zöld idő-befőttes borkányt rakok el magamnak :P Örülök annak hogy válaszoltál azt hittem hogy már megbántad hogy írjak bővebben „ Te jó Isten, ez még mindig ír” - hát hosszú hozzászólásnak sikeredett, de ez csak a te érdemed :) Mondhatnám a szinesztézia rajongója vagyok én is, akár a feltalálójának Baudelaire, és sok képviselőjének Rimbaud, Rilke, Ady, Bacovia és még sorolhatnám. Nem úgy értettem hogy rossz vagy hogy nincs értelme (nem prózárol van most szó és a líra ha egyértelmű és tiszta lenne miben különbözne az epikához, sokkal több fát vágnának ki mert sok üres sor maradna a kristály tiszta értelmű versszakok között) Nos itt a szin-ész-tézis néhány zseniális költő mint Dsida („ színek zengése”) meg Kosztolányi („az illatok színe/ a színek íze/ az ízek hangja”) nagyon eszesen bántak a szín – érzékek/érzések-el. Most itt arra gondolok hogy mielőtt elkezdenél egy ilyen dolgot próbáld vizuálisan elképzelni vagy átérezni azt amit írsz. Fontos hogy halljad, vagy lássad azt amit elképzelsz. Tapasztalat miatt mondom mert én is voltam úgy hogy olyan szinesztéziákat tudtam produkálni hogy vagy nagyon elvont volt vagy kevesen értették. Én valahogy így képzelném el ezt a két verssort:
VálaszTörlésNarancssárga selyemhangja vagy Narancssárga hangja selyme ( szinte hallható a nap sistergése mikor bezárod a szemed és narancssárga szín van előtted)
Bíborvörös orcája – a visító itt megint a sikoly egyik metamorf állapota he he és még azt mondtad hogy ráhibáztam :P
Na ha megfogadod ezeket a kis dolgokat akkor biztos vagyok benne hogy sokat fogsz fejlődni és az is lehet hogy te is belém fogsz kötni (szeretem a szín- kötekedést), ugyanakkor felköltötted az érdeklődésemet és alig várom hogy még küldjél be verset, mert valójából 1 vers után nem tudom megállapítani a gondolatvilágodat és lehet hogy mind azt amit mondtam megcáfolja egy másik versed amit még nem láttam. Örültem annak hogy figyelembe vetted a fentebbi tanácsom (van mikor még bele lehet motoszkálni egy versbe miután megírtuk, sokszor én is hibázok). A romantikus szavak (én is imádom őket) használatára meg csak tapsolni tudok :P
ajándékba belinkelek egy színes verset amit tavaly írtam :)
http://gotharm.blogspot.ro/2013/04/naplemente.html
Kellemes 7végét neked
A hétfő ellensége
Maga a 7vége
Itt a vége
Fuss el
Véle
Üdv Milán
Kedves Milán!
VálaszTörlésHa már szinesztézia, rám egyedül az örökmozgó csiga illene...ha összevetjük az életstílusomat azzal, amilyen gyorsan válaszolok. :P Rohanás! Egy pillanatra megállok néha (khhmm ez most az a pillanat). :))
Olvastam versed! :) "Bíborpiros létezésed", "fiatal lázad/narancssárga pillanatáig"... színhasználatunk azonos, közös, észrevetted? Kedvenc színem a narancs s társai, energikus, vidám színek. Enyémek. S versed is hasonló töltetű! Életerős...de valahogy olyan szavakkal, jelzőkkel társul, amelyek úgy valahogy nem tudom - az egészet úgy lenyugtatják, ellazítják. S amikor olvastam is, az érzelmek kavarodtak, nem letisztultak. Tetszik!! :D S talán emiatt nem lehet az enyém "narancssárga hangja selyme", mert az egész visít s tombol ugye. :P
Írogattam közben, csak csiszolgatni kell még rajtuk. :P De előre várom véleményed! S főleg ha itt lesz a hétvége, itt lesz újra, talán az elképzelt füstfélhomályban, borpárával születnek még hozzászólások, alkotások, nem? :))))
Legyen szép heted! Vidámság!
Edina :)